Sorozatunkat Koktélnak nevezzük el, hiszen néha jólesik elfogyasztani egy jó koktélt, minden különösebb ok nélkül, hát pontosan erre alkalmasak ezek a szösszenetek is. Történeteink koktél helyett optimális, olvasmányos kiegészítői lehetnek egy ebédszünetnek, egy délutáni ejtőzésnek és koktéljaink alapanyagai a Chemplex tevékenységi köréből kerülnek ki.

A fogaskerekek összehangolt munkája továbbítja az energiaforrástól származó erőt és mozgást a felhasználó cél felé. Hasznos munkát végző eszközök, amelyek bizonyos konkrét funkció ellátására szolgálnak, mozgatható részből és fix részből állnak. A hajtásra tervezett gépnek szüksége van egy energiaforrásra, és fontos alkotóelemei a fogaskerekek.


Ezzel eddig meg is volnánk, de ki szerkesztette az első hajtóműveket és milyen célra?


Az ókori Egyiptom a fejlett, kreatív népek hazája volt, akik túljártak a természet „eszén” és a kihívásos éghajlatukra fittyet sem hányva kifejlesztették az öntözéses mezőgazdaság kultúráját. Szerencséjükre adott volt a bő hozamú Nílus, azonban a népes lakosság számára elegendő élelmet csak jóval nagyobb földterület kihasználásával lehetett termelni. Megalkották hát a hajtóműves locsolórendszereiket, amelyekkel mesterségesen öntözték a termőtalajt a Nílus völgyében.

Primitív gépek végezték a munkát, egyszerű fából készült fogaskerekek biztosították az erőátvitelt és a mozgatást. Óriási lépés volt, főleg azt figyelembe véve, hogy elődeik vödrös-vízhordásos öntözéséből szinte kivették az emberi tényezőt, hiszen ehhez már csak annyi emberi erő kellett, hogy a kereket megforgassák és jóval hatékonyabbá tették a termelést.

Egyiptomi termés

fa fogaskerék

Ettől a pillanattól az ember a munkáját hatékonnyá teendő, folyamatosan használ fogaskerekeket és tökéletesíti azt, sőt, arra törekszik, hogy a természet adta energiaforrásokat a saját javára fordítsa, és azokat használja a munka elvégzésére.

Hamar rájöttek, hogy a kapacitás növelésére páternoszter-szerűen össze kell kapcsolni a merőedényeket egy kötél segítségével, ezzel megnövelik a hozamot, illetve a hatékonyság érdekében növelték a teljesítményt: az emberi erőforrást ennek a hajtóműves szerkezetnek a segítségével állati erőforrásra cserélték.

A hajtómű elődjének bemutatására nagyon jó példa az egyiptomi: a meghajtó maga egy függőleges tengelyre szerelt vízszintes fogaskerékből áll, amelyet -a modern villanymotor helyett- az állatok vontatnak, ezáltal a fogaskerék meghajtja a vízszintes tengelyű kapcsolt fogaskereket, az pedig magát a vízemelőt.

A korabeli fogaskerék fogait egyszerű facsapok alkották. Ekkor még a pontosság és a forgási sebesség igénye nem merült fel. Az egyetlen lényeges szempont a folytonosság volt, a cél pedig az, hogy táplálják a talajt.

Az évszázadok során hosszú ideig ez a kezdetleges hajtómű, vagy hajtásrendszer látta el a nagy folyók körülötti földek öntözését, használták az Eufrátesz és a Tigris vidékén Mezopotámiában, az Indus és a Gangesz környékén Indiában, a Sárga-folyó és a Jangce körzetében, Kínában.