Automating the world: miért jó, ha automatizáljuk a világot?

Automatizálás, digitális átalakulás, fenntarthatóság. Előnyeik ellenére, többnyire még mindig mélységes szkepticizmussal méregetjük azt, aki felhozza a témát. Engem viszont az érdekelt, hogy miért lehet a szkeptikus fogadtatás ellenére előnyös a gyártó vállalatok számára, ha egyre komplexebb folyamatokat és komplett ökoszisztémákat építünk ki az új technológiák felhasználásával? Például a termelés automatizálására?

Az egész téma a Magyar Ipari Célgép Nagydíjon elhangzott egyik előadás kapcsán merült fel bennem, amikor épp a Mitsubishi Electric kollégái szántották fel a színpadot. Akkor hallottam először az új szlogenjükről, az „Automating the World”-ről, ami nemcsak a szemléletmódbeli változás, hanem a felvázolt ökoszisztéma miatt is megragadta a figyelmemet. Ezért ültem le beszélgetni Kovács Tamással, a Mitsubishi Electric mérnök értékesítőjével.

Új szlogen, új szemléletmód, egy ökoszisztéma

Bevallom, amikor a konszern munkatársait hallgattam, arra gondoltam, hogy a régiónkban viszonylag nehéz dolgunk van, ha változtatni akarunk a régi folyamatokon vagy kipróbálnánk egy-egy új technológiát. A digitalizáció, az automatizáció és a fenntarthatósági szempontok például nem biztos, hogy a legnagyobb prioritást élvezik a gyártó vállalatok mindennapi életében. Pedig ahogy megtudtam, megéri komplex módon, akár komplett ökoszisztémákban gondolkodni.

„Csak, hogy távolról indítsuk ezt a történetet, elárulom, hogy magát az ökoszisztéma elnevezést is a természetből vettük, mert remekül példázza azt, hogy minden mindennel együtt működik. Valahogy így tudnám a legegyszerűbben leírni a Mitsubishi ökoszisztémáját is: gyakorlatilag a portfóliónk építi fel, ami 5 területet fed le. A vezérlőrendszerek, a hajtások, a robotok, a szervohajtások és a termelés digitalizálását célzó eszközök tartoznak ide.”

„Végeredményben az ökoszisztémánk nemcsak a termelés és a gyártás egy-egy részterületét képes lefedni, hanem bármilyen cég termelését teljes mértékben el tudja látni, teljesen automatizáltan.”

Fókuszban az energiamegfigyelés

A Mitsubishi Electric új üzenete egyértelmű: a digitális átalakulás segítségével nemcsak a termelést tehetjük hatékonyabbá, de mellette tehetünk a fenntarthatóságért, a fenntartható gyártásért is. Nagyon érdekelt, hogy a konszern ökoszisztémája hogyan támogatja a gyakorlatban ezt a szemléletmódot. Hogyan tud megfelelni az olyan valós kihívásoknak, mint amit például az elszálló energiaárak jelentenek? 

„Ezzel kapcsolatban leginkább a SCADA rendszerünket emelném ki. Az ICONICS segítségével szinte valós időben látjuk az adatokat. Tehát, ha egy gyárban ténylegesen telepítésre kerül egy ICONICS, akkor mérőműszerek és logikai vezérlők segítségével rengeteg adatot tudunk felvenni, illetve megfigyelni valós időben, valamint visszamenőleg is monitorozhatjuk őket, ami az adatok historizálásában is a segítségünkre lesz.”

De mi is az értelme ennek az adat kinyerésnek, hogyan tudjuk ezt a fenntartható gyártás érdekében hasznosítani?  

Ami nagyon fontos és rendkívül felértékelődött az elmúlt időszakban az az energiafelhasználás visszavágása. Nevezzük így, mert mindenki szembesült azzal, hogy az energiaárak mennyire megnőttek, és ezzel mindenkinek kellett kezdeni valamit. Részünkről az energiamegfigyelés volt az első lépése ennek a történetnek. Gondoljunk bele: minden fogyaszt valamennyi áramot, ezért mindent fogyasztásmérővel látunk el. Az ICONICS segítségével az energiafelhasználást tudjuk ellenőrizni, és az olyan gépeket, amikre éppen nincs, vagy nem a korábbi mértékben van rájuk szükség, a működésüket már a termeléshez tudjuk állítani, ezáltal az energiafelhasználáson tudunk spórolni.

Ezzel párhuzamosan quality menedzsmentet tudunk végezni, valamint a prediktív és preventív karbantartást is előtérbe helyezi a rendszer. Gyakorlatilag erre a logikára épül fel az ökoszisztéma is. Az iQ logikai vezérlőnket összekötjük a frekvenciaváltókkal, a szervókkal, a robotokkal, a hajtásokkal, a kismegszakítókkal és más ipari számítógépekkel, peremhálózati eszközökkel egy gigabites hálózaton keresztül és fent a felhőben is tudjuk monitorozni az adatokat. Semmilyen szempontból nem okoz problémát a Mitsubishi ökoszisztéma implementálása bármilyen rendszerbe, a felhasználási lehetősége az tulajdonképpen végtelen.”

Jósgömb helyett inkább tekintsünk előre

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a gyártóipar jelenlegi helyzetéből hova fogunk tovább fejlődni. Bennem speciel az a kérdés is megfordult, hogyha holnap megint a koronavírushoz hasonló helyzettel kellene szembenéznünk, hogyan tudnánk ma lereagálni az ahhoz hasonló helyzetet? 

„A Mitsubishi Electric valamilyen formában előnyben indul ebben a versenyben, mivelhogy egy elég nagy konszernről beszélünk. Nyilván tudod te is, hogy több ágazatból épül fel, a bankhálózattól kezdve az üveggyártáson és fényképezőgépgyártáson és sörgyártáson át…. Nálunk annyifelé ágazatból épül fel a konszern, annyira széles a paletta, hogy egyszerűen elengedhetetlen volt, hogy a Mitsubishi egy félvezető gyárat létesítsen. Ez persze nem most történt meg, hanem még régebben, viszont nagyon komoly piaci előnyhöz segített minket. Most is vannak olyan termékeink, amik a konkurenciával ellentétben már polcról megrendelhetőek, és nincs meg az az ízletes szállítási határidő, ami sokaknak a torkán akad. A konkurenciáról sajnos nem tudok nyilatkozni, nem tudom, hogy ők milyen beszerzési forrásokat alkalmaznak.  

Nyilván nagyon nehéz egy ilyenre felkészülni. Arra pedig nincsen senkinek sem kapacitása, sem pedig tőkéje a jelenlegi helyzetben, hogy felhalmozzon. Ezt szerintem senki nem engedheti meg magának. 

Így nyilvánvalóan szerintem már maga a diverzifikáció, hogy több beszállítóra álltak rá az egyes végfelhasználók, azok szerintem már valamilyen szinten segíthetik az ilyen problémák elkerülését, vagy legalábbis redukálják a méretét. Tehát én úgy gondolom, hogy továbbra is a diverzifikáció és a kompatibilitás lesz az irányvonal.”

Lassú víz, partot mos: vagy mégsem?

Korábban a szemem elé került az Európai Unió által nemrég publikált 2022-es DESI (Digital Economy and Society Index) jelentés és kissé elszomorított a felmérésben elért helyezésünk is. A felmérés szerint az Európai Unió 28 tagállamából Magyarország a 22. helyen áll a sorban. Ahogy a jelentés fogalmaz:

„Bár 2021-ben előrelépés történt a vállalkozások digitalizációjában, a magyar vállalkozások többsége nem használja ki a digitális technológiák kínálta lehetőségeket. A vállalatok 21%-a használ vállalati erőforrás-tervezési szoftvert az információk elektronikus megosztására (uniós átlag: 38%), és 13%-uk használja a közösségi média eszközeit (uniós átlag: 29%2), illetve alkalmaz elektronikus számlázást (uniós átlag: 32%). Hasonló a helyzet a fejlett technológiák esetében: a mesterséges intelligencia, a felhőszolgáltatások és a nagy adathalmazok tekintetében Magyarország szintén jóval az uniós átlag alatt teljesít. E szolgáltatások igénybevétele 3% és 21% között mozgott, szemben a digitális évtized 2030-ra kitűzött 75%-os célkitűzésével.”

Bár a jelentés a gyártási folyamatoktól némileg eltérő példákat említett, nagyon kíváncsi voltam arra, hogy a hazai vállalatok mennyire állnak készen a gyártásuk digitalizására? Mennyire fejlett itthon ezeknek a technológiáknak az alkalmazásához a hazai eszközpark, illetve a szakemberek képzettsége? Sokak számára a robotika, a mesterséges intelligencia még mindig szitokszónak számít, pedig tagadhatatlan előnyei vannak a gyártásra nézve is. Szóval logikusnak tűnt számomra az új technológiákra való nyitottság és elfogadottság kérdése vállalkozói körökben.

„Szerencsére azt tudom mondani, hogy nagyon sok modern gyár van Magyarországon, nagyon jó, felkészült szakemberekkel. Így maga a tudás hiánya már elhanyagolható tényező. Én úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nagyon jól megfogtad a dolgot, mert valóban a nyitottság az első kérdés, úgymond az első határ, át kell hidalni, mivel valóban egy olyan eszközről beszélünk, amelynek az implementálása önköltséges tétel. Tehát, ha egy cég úgy dönt, hogy szeretné implementálni ezt a rendszert, akkor ott azért tényleg tudnia kell, hogy mibe fektet bele. És valóban, valóban ez az első kérdés, ami felmerül. Nem problémának nevezném, de akadály mindenki szemében, mivel abból indulnak ki, hogy erre most nincs pénz, ezt nem tudom most megvalósítani. Viszont amikor megtérülést számolunk, akkor azért megüti a fülüket, illetve jobban megragadja a figyelmét azoknak a vezető kollégáknak, akikkel szoktunk tárgyalni. 

De igen, viszonylag nehéz felkelteni az emberek figyelmét ezzel kapcsolatban, mivel valóban egy teljesen új dologról beszélünk. A digitalizáció iránti nyitottságot ez a 22. helyezés jól mutatja. Viszont úgy gondolom, hogy amikor mondjuk az energiamegtakarítás szóba kerül, amikor mesterséges intelligenciáról beszélünk, vagy ténylegesen rátérünk a felhőszolgáltatásokra, illetve a folyamatoknak a digitalizálásáról beszélünk, egyre többször ragadja meg a döntéshozók figyelmét. Személy szerint egyre többet hallom azt, hogy a mesterséges intelligencia felhasználásra fog kerülni a gyáraknál, mert programozási feladatokat szeretnének az AI-ra bízni. Ebből a szempontból ez mindenképp hozhat változást. Egyébként szerintem idővel kikerülhetetlen eleme lesz a modern gyártásnak, hogy felhasználjuk ezeket az eszközöket. Márcsak azért is, mert az energiamegfigyelés és a karbonlábnyom csökkentése mindenhol egy nagyon komoly célkitűzés.  Ezáltal úgy gondolom, hogy ez nem arról fog szólni, hogy fogják-e használni ezeket az eszközöket, hanem hogy ki mikor fogja bevezetni.”

A magam részéről én úgy tapasztalom, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok használatának egyik legnagyobb visszatartó ereje az, hogy elveszik az emberek munkáját. De ez vajon tényleg így van? Tamás szerint ettől azért még nem kell tartani.

„Nagyon gyerekcipőben jár még ez a dolog. Láttam már, hogy vannak próbálkozások és használják őket. Nyilvánvalóan a mi fejlesztésünkben is nagyon komolyan jelen van a mesterséges intelligencia, tehát ténylegesen egy teljes mértékben kikerülhetetlen dologról van szó. De szerintem még mindenki tanulmányozza, hogy mi ez és mire is lehet használni, komoly felhasználása még nincsen. Az adatgyűjtés maga az megkezdődött. Ezt nagyon jól látjuk. Mindenki valamilyen formában gyűjti az adatokat, hogy ezekkel a saját termelését meggyorsítsa, kiegészítse, javítsa tehát, hogy ténylegesen jobbá, hatékonyabbá tegye a saját termelését. Szerintem a jövőben a mesterséges intelligencia ezeknek az adatoknak kiértékelésében fog nagyon komoly szerepet játszani. Ami a robotikát illeti, az egyelőre elég futurisztikus dolognak tűnhet, de már valóban vannak arra mutató jelek, hogy a robotizálás maga meg fog történni és néhány szakmát valóban át fog némileg alakítani.

De azt is szeretném kiemelni, hogy ez nem az ördögtől való dolog, mivel nagyon sokszor azt tapasztalatom, hogy a gyárak gyakran munkaerőhiánnyal küzdenek, viszont a gyártásuk, a lehívásuk pedig nem lesz kevesebb.  Ezáltal jön be a robot a képbe.  A robotok megjelenése az nem most kezdődött és nem is most fog befejeződni. Csak a felhasználásuk egyre változatosabb lesz, egyre komolyabb gépekbe építik be ezeket a robotokat. Most viszont elsősorban tényleg csak és kizárólag az a feladata jelenleg, hogy megoldást kínáljon a munkaerőhiányra és pótolja a hiányzó munkaerőt.”

Hogy Tamásnak végül igaza lesz-e azt a jövő fogja megmondani. Én mindenesetre hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy a Magyar Ipari Célgép Nagydíj kapcsán ennyire értékes beszélgetések születhettek meg, mint ez is. És van még munícióm, bőven.

Sipos Sándor

a Magyar Ipari Célgép Nagydíj ötletgazdája, vegyipari technológiák szakértője, a Chemplex Kft. tulajdonosa

Hasonló tartalmak

MI a gyártásban: már az ajtónkon kopogtat

Kiemelten fontos a szürkeállomány szerepe az MI történetében, az elkövetkező néhány évben egy egészen új szakértői szegmens fog kialakulni. Bár sokan szeretik a struccpolitikát, és

Próbáld ki a webshopot!
Kérj egyedi árajánlatot!
Kérdésed van?

Hívj bizalommal az alábbi telefonszámon:
+36 1 347 0682