Honnan hová: garázscégből a milliárdos árbevételig: így látta az elmúlt 20 évet Sipos Sándor, a Chemplex társtulajdonosa

Sipos Sándor az örök kíváncsi, a világra nyitott szemmel tekintő, de gépészmérnökként és közgazdászként a realitás talaján álló gépipari nagykövet. Nem mellesleg a Chemplex Kft. alapító társtulajdonosa, akit most a cég 20 éves születésnapja alkalmából kaptunk diktafonvégre. 

Több mint 20 év vegyipari gépgyártói tapasztalat, a Magyar Ipari Célgép Nagydíj, a gépipar mellett elkötelezett szakember, az iparági párbeszéd és a kapcsolatépítés szószólója és büszke családapa. De vajon hogyan látta a Chemplex elmúlt 20 évét?

  • Idén 20 éves a Chemplex: anno miért döntöttetek a cégalapítás mellett? Milyen volt az indulás időszaka és az azt követő első 3-4 év?

Kezdetben a Chemplex egy tipikus garázscég volt. Kiss Lászlóval (alapító tulajdonos társam) együtt alkalmazottként már az elejétől kezdve szűknek éreztük a kereteket, ezen akartunk változtatni, viszont a semmiből, tehát tényleg nulla forintból elindítani egy céget, főleg egy termelő céget, az komoly kihívás volt. A legfontosabb az volt, hogy ügyfeleket szerezzünk, gyakorlatilag éjjel-nappal értékesítettünk. Konkrétan hideg hívásokkal dolgoztunk, hiszen még közösségi média se volt, teljesen más volt a kapcsolattartás módja és lehetőségei. Ezért az életpályánkat és szakmai tapasztalatunkat figyelembe véve kerestük meg az elérhető cégeket, őket kezdtük el hívogatni, majd az első üzletek szinte 100%-át visszaforgattuk a cégbe. 

  • Szerinted mik voltak a Chemplex legfontosabb mérföldkövei az elmúlt 20 évben?

Először ugye Two Men Show volt, amikor mindent mi csináltunk: vámügyintézés, logisztika, összeszerelések, tesztelések, géptervezés. Itt a következő mérföldkő az volt, amikor lett egy kollégánk, majd, amikor mikrovállalkozásból kisvállalkozás lettünk. Szervezetépítés szempontjából az volt a legfontosabb mérföldkő, amikor Lacival ki tudtunk törni a mikromenedzsmentből és a nagyobb projektek, döntések, stratégiaalkotás és a szervezés összefogása vált a munkánkká, a napi operatív tevékenységbe kevésbé kapcsolódtunk be. 

Más szemszögből nézve az egyik legfontosabb mérföldkő az volt, ahogyan a 2008-as válságot lereagáltuk. Akkor vettük fel az első dedikált értékesítőt például. Aztán az is egy mérföldkő volt, amikor a pandémia időszakában villámgyorsan, lefagyás nélkül tudtunk reagálni. Hazament az egész cég, gyorsan kialakítottuk a távmunka feltételeit egy erős kontrollrendszerrel. Gyakorlatilag így vészeltük át azt az időszakot és ennek eredménye nem a széthullás lett, hanem mindenkiben keletkezett egy hit, hogy ez így is jó lesz, mert a kollégáink érezték, hogy itt van koncepció. 

  • Mi az a 3 sikertörténet / eredmény, amire a legbüszkébb ebben a 20 éves intervallumban?

Ezekből szerencsére nagyon sok van! Számomra az egyik ilyen az első technológiánk megépítése volt. Azaz ekkor nem csupán csak egy gépet kellett szállítanunk, hanem a komplett termelőrendszert.

A következő büszkeségem, amikor az első százmilliós nagyságrendű munkánkat elnyertük, ehhez nyilván nekünk is fel kellett nőni, meg kellett érni. Jelentős mérföldkő volt az is, amikor elértük az egymilliárdos árbevételt, ami az üzleti életben is fontos vízválasztó.

Ami szintén személyes büszkeségem, hogy olyan dolgokba is szeretünk belevágni, amire mások azt mondanák, hogy nagyon nehéz összehozni, mint amilyen például a Magyar Ipari Célgép Nagydíj is. És itt kanyarodnék vissza a csapathoz, mert ahhoz, hogy ez a rendezvény létrejöjjön kellettek a kollégáink, akik hittek benne, hiszen versenyként meghirdetve és évente változó kampány témákkal, versenyzőkkel, zsűrivel megbolondítva már egy izgalmas programról beszélünk. Szerencsére a rendezvény elkezdett túlnőni magán, reméljük, hogy továbbra is ilyen sikeres lesz és lassan elkezd intézményesedni. Most már a negyediket fogjuk szervezni, az idei harmadik Magyar Ipari Célgép Nagydíjat követően már nagyon erős, nagyon jó visszajelzések voltak.

  • Megfordítva az előző kérdést, szerinted mi volt a 3 legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett néznetek? És hogyan oldottátok meg őket?

A 2008-as válságot és a pandémiát már érintettük, de nekem személyesen a vezetői szerepnek való megfelelés is kihívás. Mérnök közgazdász vagyok, 2 külön diplomám van erről, de ennek ellenére megpróbálok vezetőként, vizionáriusként és megvalósítóként funkcionálni. Nekem ez egy folyamatos kihívás, hogy a műszaki gyökereimmel és azokkal a területekkel ellentétben, ahol inkább vákuumban vagyok és tanult ismereteim vannak, olyan területen is helytálljak, ahol javarészt csak a tapasztalataimra és megérzéseimre alapozhatok.

Aztán az is nagy kihívás, hogy régen évekre előre tudtunk tervezni, mert úgy volt egy kontinuitása a dolgok menetének. Még a gazdasági válság és a pandémia alatt is a külvilág viszonylag stabil maradt, úgy értem, hogy az Európai Unió meg a piac is, amivel kereskedtünk. Most viszont a következő 10 év nagy kihívás elé állít minket, mert nagyon bizonytalan időszakot élünk meg a háborús konfliktusokkal, az inflációval, meg a gazdasági erőterek átrajzolódásával, ami jelenleg is tart.

  • Visszanézve az elmúlt évekre, mi a Chemplex sikerének titka? Mi biztosítja a folyamatos fejlődést?

Talán az az egyik legnagyobb erősségünk, hogy a válságokba nem roppantunk bele, hanem mindig előre menekülünk és mindenre úgy reagáltunk, amiről azt gondoltuk, hogy előre mutató. Ez a progresszív hozzáállás és az értékeinkhez való ragaszkodás szerintem az egyik kulcsa a sikernek. 

  • Mit jelent neked személyesen a „Magyarországon minden gép működjön” szlogen?

Ez a Chemplex egyik szlogene, gyakorlatilag egy mondatba sűrít egy számunkra értékes gondolatot. Számomra azt jelenti, hogy szembe megyünk azzal a mai napig divatban lévő trenddel, hogy azonnal dobjunk el meg ki mindent. Ez némileg a gépgyártásba is betüremkedik azáltal, hogy a gyártógépek életciklusai is lerövidülnek. Ez egyébként valahol törvényszerű is a rengeteg fejlődéssel és fejlesztéssel, ami napjainkban az iparban zajlik. Viszont én akkor is azt gondolom, gépet, technológiát az iparban és az iparnak is úgy tervezünk, hogy stabilan és hosszú távon működjenek, hogy ezek a gépek megjavíthatók és megszerelhetők legyenek, működjenek.  

  • Mi volt számodra az elmúlt 20 év legnagyobb személyes és szakmai tapasztalata?

Az egyik mindenképpen az, hogy rájöttem, mi az, ami az úton tart minket: az, hogy bizonyos tekintetben eléggé kockázatvállalóak vagyunk. Visszatekintve, néhány dolognak úgy vágtunk neki, hogyha tudtuk volna milyen nehéz lesz, akkor biztos nem kezdtünk volna bele, szóval igen, ilyen tekintetben kockázatvállalóak vagyunk.

Más dolgokban viszont konzervatív vonalat képviseljük, például bankhiteleket nem nagyon vettünk föl, a növekedésünket az esetek többségében organikusra hangoljuk és nem veszünk fel 20 embert azért, hogy fél év alatt kirúgjunk 10-et, ilyet nem játszunk.

Fontos személyes tapasztalatom az is, hogy mennyire büszke vagyok arra, hogy nagyon jó a kapcsolatom a párommal és a három kisgyerekemmel. Nagyon szép és stabil a családi életünk, különösen büszke vagyok arra, hogy biztonságos közegben tudnak felnőni. Hogy olyan értékeket teremtünk meg otthon és adunk át nekik, amiről azt gondoljuk, hogy fontosak.  Ha valahol előadást tartok, mindig el szoktam mondani, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy a szakmai élet mellett, a magánéletben is sikeresek legyünk. Ez egy különösen nagy érték, mert lehetsz a szakmádban sikeres, ha a magánéleted mellette rossz vagy nem létezik, akkor az csak félsiker.

  • Hogyan látod a Chemplex következő 20 évét? 

Azt gondolom, hogy az ipar egy nagyon izgalmas időszakát éli most, gyakorlatilag az ipari szegmensnek minden része átalakul. Az, ahogyan tervezünk, azok a nézőpontok, ami alapján egy üzemet vagy akár egy gépet megtervezünk. Ennek alapján a gyártás is átalakul. Vagy ott van az energiaellátás és a zöld átállás kérdése. Hogy miből mennyi energiát csinálunk, mihez kezdünk vele, hogyan használjuk fel. Az iparban tehát nagyon sok változás zajlik, a kérdés az, hogy mennyire fogja ez az emberiséget segíteni. Úgy gondolom, hogy ennek a kifutása egyébként biztosan több, mint 10 év és mire ezek a kérdések rendeződnek, addigra majd jön a következő nagy áttörés.

Szerintem úgy általánosságban világviszonylatban nem lesz itt nagy unatkozás. Hogy aztán a magyarországi gazdaság ebbe hogyan tud belekapcsolódni, hogy tényleg összeszerelő üzem leszünk-e, vagy marad valami lehetőség arra, hogy nyíltabban gondolkozzunk a jövőről, az eldől majd. Mi egyébként arra fogadunk, hogy gépgyártás mindig lesz, kell, hogy legyen. Ugyanígy vegyipar is mindig lesz, élelmiszeripar, gyógyszeripar mindig lesz, jó szakember meg egyre kevesebb, tökös legény és jó szakember egy személyben még kevesebb. Bízunk abban, hogy a változások sok új lehetőséget teremtenek és, ha a szektorban betöltött pozíciónkat tartani tudjuk, akkor remélhetőleg ezekből a lehetőségekből nekünk is jut majd.

Sipos Sándor
a Magyar Ipari Célgép Nagydíj ötletgazdája, vegyipari technológiák szakértője, a Chemplex Kft. tulajdonos



Hasonló tartalmak

MI a gyártásban: már az ajtónkon kopogtat

Kiemelten fontos a szürkeállomány szerepe az MI történetében, az elkövetkező néhány évben egy egészen új szakértői szegmens fog kialakulni. Bár sokan szeretik a struccpolitikát, és

Próbáld ki a webshopot!
Kérj egyedi árajánlatot!
Kérdésed van?

Hívj bizalommal az alábbi telefonszámon:
+36 1 347 0682