Van egy makacs tévhit a kenésről: »ha időben cserélem az olajat, rendben vagyok«. Pedig a csapágyak nagy részét nem a lejárt kenőanyag viszi el, hanem a kenőanyag-szennyeződés, és ez nemcsak megérzés: a becslések szerint a csapágyhibák nagyjából háromnegyede kenési problémára vezethető vissza.

Miért a kenőanyag-szennyeződés öl, nem az idő?

Egy hajtóműben vagy csapágyházban a kenőfilm néhány mikron vastag. Ebbe a résbe egyetlen fémszemcse vagy egy csepp víz úgy kerül bele, mint kavics a fogaskerekek közé: koptat, karcol, és beindít egy lassú láncreakciót, aminek a végén csapágytörés van. Az óra tehát nemcsak a kenőanyag korától ketyeg, hanem a szennyeződés bekerülésének pillanatától.

A becslések meglepően magas számot mutatnak: a csapágy-meghibásodások mögött nagyjából háromnegyed részben kenési probléma áll, például szennyezett vagy nem megfelelő kenőanyag (forrás: SGS). Ez azt jelenti, hogy egy csapágyhiba esetén a keresést szinte mindig érdemesebb a kenésnél kezdeni, mint magánál a csapágynál.

A szennyeződés önmagában sem egységes veszélyforrás. A nemzetközi olajtisztasági gyakorlat (ISO 4406) a szennyezettséget egy háromjegyű kóddal osztályozza, és a skála logaritmikus: minden egyes fokozatemelkedés a részecskeszám megduplázódását jelenti (forrás: Torontech, ISO 4406 útmutató). Vagyis egy látszólag apró romlás a kódban a valóságban jóval nagyobb terhelést jelent a kenőfilmnek, mint amennyire a szám alapján gondolnánk.

Nemcsak a szennyeződés a hibás

A kenés nemcsak attól romlik el, ha piszkos lesz. Túl kevés kenőanyagnál megnő a súrlódás és a hőtermelés, túl soknál viszont a felesleg felkeveredik, ami szintén túlmelegedéshez vezet. A nem megfelelő viszkozitású vagy típusú kenés ugyanígy lerövidítheti a csapágy élettartamát, akkor is, ha egyébként makulátlanul tiszta. A kenés tehát mennyiségi és minőségi kérdés is, nemcsak tisztasági.

Mit nézünk meg kenőanyagcserénél?

Ezért érdemes mindig megnézni, amikor kenőanyagot cserélünk: a lecsapolt kenőanyagot mágnessel átvizsgálva látjuk, hogy vannak-e benne fémszemcsék. A finom por a normális kopásé, a durva, csillogó forgács viszont már azt üzeni, hogy valami odabent fogy. Néhány perc az egész, mégis hetekkel a leállás előtt figyelmeztet.

Állapot, nem naptár

A jó kenés tehát nem naptári feladat, hanem állapot kérdése. Nem az számít, mikor cseréltél utoljára, hanem hogy tiszta és megfelelő-e, ami most a gépben van. Egy tiszta olaj sokszor tovább bír, mint amennyit a terv ír, egy koszos pedig feleannyit.

Nálatok az olajcsere csak egy pipa a listán, vagy meg is nézi valaki, mit hozott fel a gépből? Kérjetek állapotfelmérést, és kiderül, mit üzen a kenés.

Sipos Sándor

Vegyipari gépek, folyadék- és porkezelési technológiák szakértője