Az a váratlan helyzet, amivel 2020 tavaszán találtuk magunkat szembe, mindenkit elgondolkoztatott.


Az elmúlt időszakban nem az 1001 bölcs országa lettünk, hanem a 10 millióé… Nem is csoda. Ahhoz hasonlóra, ami történt, talán még a legharcedzettebb veteránok sem emlékeznek.

Mikor állt le egyszerre ennyi minden?

Mikor állt le egyetlen hétvége alatt az ipar egy jelentős része, mikor zártak be egyszerre az iskolák és az óvodák? Mikor állt le a távolsági közlekedés és zártak be az éttermek majdnem egyszerre? Talán soha (vagy csak háború idején...).



Túl vagyunk rajta?

Most úgy látszik, a nehezén túl vagyunk. Sok ember már most szinte úgy emlékszik a történtekre, mintha meg sem történt volna. Félelmetes, hogy az emlékezetünk milyen gyorsasággal rendezi át az eseményeket. Elménk teljesen tetszőlegesen nagyít fel a történés pillanatában jelentéktelen dolgokat, és ugyanígy tűnik később sorsfordítónak egy olyan esemény, amit a történés pillanatában talán észre sem vettünk. Ráadásul jellemző, hogy azt veszünk észre, amit akarunk, és még a tényeket is képesek vagyunk teljesen tetszőlegesen értelmezni.



Mi ennek a jelentősége?

Az, hogy fontos lenne magunkkal vinni jó párat azokból a tapasztalatokból, amiket az elmúlt időszakban nagyon sokan megszereztek. Fontos lenne, hogy sokáig emlékezzünk arra, hogy hogyan éltünk meg és vészeltünk át heteket úgy, hogy nem szaladgáltunk állandóan azt gondolva, hogy az aktuális elintéznivalónknál aztán semmi sem lehet fontosabb.


Fontos lenne megőrizni a tapasztalatot, hogy nem kell naponta elmenni a város másik végébe, hogy aztán naphosszat úgy kattintgassunk egy számítógép előtt, ahogy azt otthonról is megtehetnénk. Vagy hogy nem kell személyesen találkoznunk egymással azért, hogy megbeszéljük azt, amit egyébként online is meg lehet. Fontosak az ellenkező tapasztalatok is. Fontos lenne emlékeznünk arra, hogy mennyire függünk azoktól a szociális kapcsolatainktól, amikből máskor elegünk van.



Tanulmányok és statisztikák százai fogják majd elemezni ezt az időszakot a lehető legkülönbözőbb nézőpontokból. Biztosan lesznek nagy megfejtések, amiket aztán lehet, hogy nem olvas el senki.


Nekünk, akik itt voltunk, nem az újságból kell megtudni, hogy milyen volt 2020 tavasza Magyarországon. Mi mind pótolhatatlan tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.


Nagyon soktól inkább megkíméltük volna magunkat, semmi kétség. Legyünk bátrak, és ötvözzük az előző időszakok pozitív dolgait az elmúlt hetek friss tapasztalataival! Válogassuk ki és őrizzük meg mindazt, ami időtálló és a hosszú távú fenntarthatóságot szolgálja. A lejtőn nem muszáj tövig nyomni a gázpedált.



Vezércikként a Techmonitorban találkozhatsz ezzel az írásommal. Remélem tudtalak inspirálni, hogy mit vigyél magaddal az elmúlt időszakból.




Sipos Sándor

Jövőtervező mérnök