A gyártásirányítási rendszerek nagy ígérete az, hogy segítenek kihozni a cégben rejlő tartalékokat. De esetükben mégiscsak egy egzakt, kézzel nem fogható termékre kellene milliókat elkölteni. Aztán kicsit mögé néztem a dolgoknak és Baracsi Ferenctől, a TR-Soft 2000 Kft. ügyvezetőjétől megtudtam, hogy a gyártásirányítási szoftverek bevezetésének 50%-a szinte biztosan kudarcba fullad. Mivel a cége pont egy ilyen rendszert forgalmaz, nagyon kíváncsi voltam, mi ennek a megdöbbentően magas kudarc aránynak a magyarázata.
A gyártó-termelő cégek esetében egy-egy komolyabb szoftver bevezetése olyan hosszú és fájdalmas folyamat, mint egy foghúzás. Addig húzzuk-halasztjuk, amíg már elviselhetetlen a fájdalom. Pedig lehet, hogy közben fájdalomcsillapítókra és egyéb étrendkiegészítőkre sokat költünk, az mégsem fordul meg a fejünkben, hogy a gyökerénél kezeljük a problémát.
Halogatásban világbajnokok vagyunk
Kevés hazai cégvezető gondolkodik annyira előre, hogy egy bizonyos szintet elérve komolyabb gyártásirányító rendszerbe fektessen. Persze a szakember tapasztalata az, hogy valamilyen rendszer minden cégnél van, amit egy-egy részfeladatra, ideiglenesen használni tudnak. De ennek egy jól fejlődő cég hamar eléri a korlátait.
„Nagyon sokszor azt látom, hogy csak húzzák, halasztják annak meglépését, hogy valamilyen komoly és integrált rendszert vezessenek be. Vannak kisebb próbálkozások, tehát vagy Excelben ügyködnek, vagy esetleg valamelyik ügyesebb kollega csinál nekik valamiféle kisebb rendszert, és akkor ezzel küzdenek. Próbálják elodázni, hogy általánosságban megoldják ezt a feladatot. Személyes tapasztalatom, hogy gépnél senki sem akad fenn azon, ha az 500 millióba kerül, viszont, ha egy szoftvernél meg elhangzik néhány millió forint mindenki elsápad, hogy Úristen, mennyi pénzt kell rá költeni!”
A gyártásirányítási rendszer bevezetések 50%-a kudarc
Igaz, sokszor nem csak az ár a legfontosabb ellenérv, hanem a szoftver hosszas, akár 12 hónapos bevezetésével együtt járó macera, valamint a programot használni hivatott kollégák ellenállása is. Tény, hogy nem egyszerű az új rendszerre való átállás, hiszen a szoftver egy dolog, annak kitapasztalása, a használatának elsajátítása és a program cégre, illetve folyamatokra szabása egy másik.
„Amikor bevezetünk egy ilyen rendszert, annak 3 eleme van. Maga a szoftver, ami után a cégen belüli folyamatok felmérése következik, vagyis annak átvilágítása hogyan dolgozik a cég. Ezután jön a felhasználói elvárások és a gyakorlat ellentéte. Ezek kitisztázásával és a folyamatok cégre szabásával telik el sok-sok idő egy ilyen rendszer felépítése során. Szerintem a support és az őszinte, világos kommunikáció az, amire a legtöbb szoftveres cég nem szán elég időt és energiát. Csak a terméket adják el, de nem támogatják a vevőiket a bevezetés folyamatában vagy a kollégák oktatásában.”
„Az egész világról beszélve elmondhatjuk, hogy a gyártásirányítási rendszerek bevezetésének kb. 50%-a nem sikeres, vagyis a folyamat végén nem elégedett a vásárló és azt mondja, inkább bele se fogtak volna az egész procedúrába. Volt olyan érdeklődő cég, akinél a mi termékünk már a 4. lett volna a sorban.”
Az elején csak vért és verítéket lehet ígérni, mégis megéri
Bár a gyártásirányítási szoftverek esetében nem lehet olyan egzakt módon kiszámolni a megtérülést és a termelékenységet, mint egy 300 millió forintos gyártógépnél, ez nem jelenti azt, hogy a szoftverre fordított pénzt kidobtuk az ablakon, hiszen akár 10%-kal növelheti a produktivitást és a hatékonyságot, nem mellesleg a kollégák elégedettségére és a frusztrációik csökkentéséhez is jelentősen hozzájárul.
„Van egy partnerünk, aki bevezette a rendszerünket, majd 3-4 év elteltével megduplázták a forgalmukat. Gyártó cégként anélkül szorozták meg kettővel a termelést, hogy újabb csarnokot adtak volna át, vagy bármilyen látványos dolog történt volna az üzemben. Ugyanannyian dolgoznak ott, mint korábban. A gépparkjukat folyamatosan cserélgették természetesen, tehát nem ugyanazokkal a gépekkel dolgoztak, mint 5 évvel ezelőtt. Amikor a helyére került minden puzzle darab, megkétszereződött a termelésük. Mi az ehhez hasonló sikerek érdekében tartunk workshopokat cégvezetőknek, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan válasszák ki a számukra megfelelő gyártásirányítási rendszert, mire figyeljenek a bevezetés folyamán és milyen buktatókat kell elkerülni. A rossz szoftverválasztás vagy egy elhibázott bevezetési folyamat elkerülésével akár több milliós tanulópénzt spórolhatnak meg és egyből a hatékonyságra mehetnek.”
Végül is, ha egy szoftver segítségével ugyanazon költségek mellett plusz 10% bevételt termelhetünk, ami amúgy is benne van a cégünkben, az szerintem nem hangzik rossz dealnek.
Sipos Sándor
a Magyar Ipari Célgép Nagydíj ötletgazdája, vegyipari technológiák szakértője, a Chemplex Kft. tulajdonosa
