„Sikeres üzletmenet láttán mindig gondolj arra, hogy valaki egyszer lépett egy merészet!”
Peter F. Drucker, a világ legtöbbet idézett menedzsmentguruja nem tévedett, amikor ezt mondta. Vajon mennyire meredek az az elképzelés, hogy kisebb cég lévén egy hatalmas projektbe fogjuk?
Kevésbé, mint azt az olvasó gondolná! És hogy konkrétan hogyan kell nagyobb munkákat megvalósítani, mint amire egyedül vagy a cégeddel képes vagy, arra adok most egy gyakorlati példát ebben az interjúban. A kulcsszó a konzorcium.
A Chemplex Kft. ügyvezető igazgatójaként és gépészmérnök szakemberként fontosnak tartom, hogy tapasztalatot cseréljünk és inspiráljuk egymást. Ebből a megfontolásból beszélgettem Ondi Tamással, a Konkoly Electro Kft. ügyvezető igazgatójával, aki már több konzorciumi együttműködésen van túl, így rengeteget tud mesélni a témáról.
Mielőtt elmélyedünk a részletekben, előbb ismerjük meg magát a vállalkozást: a kétezres évek elején Jászberényben megalakult, ipari automatizálással és célgépgyártással foglalkozó cég szakmailag a legjobbak közé tartozik. De ők is kicsiben kezdték, majd kemény munkával messzebbre jutottak, mint azt talán eredetileg gondolták. Jelenleg 60+ fővel dolgoznak és a 2022-es évben árbevételük elérte az 5 millió eurót.
Hogyan jött az ötlet, hogy ilyen formában is vállaljatok projekteket? Mi motivál titeket?
Ondi Tamás, a Konkoly Electro Kft. ügyvezető igazgatója: Ismerlek benneteket jól a Chemplexnél és tudom, hogy ti is szeretitek a kihívásokat. Így vagyunk ezzel mi is. Természetesen tisztában vagyunk a saját határainkkal is.
Csak úgy lehetünk képesek akár az éves árbevételünket elérő projektet megvalósítani, ha együttműködésben, integrációban, vagyis konzorciumban gondolkodunk.
Nekünk sikerült.Felismertük, hogy a közös munka és az erőforrások megosztása kölcsönös előnyöket hozhat mind a megrendelő, mind pedig a konzorciumban résztvevő partnerek számára. Egymás képességeit és szakértelmét kiegészítve a projekt még eredményesebb lehet! Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy tökéletes win-win helyzet, amivel mindenki csak nyerhet.
Mennyire gyakori a konzorcium ebben az iparágban?
Ondi Tamás: A célgépgyártásban nem igazán jellemző a konzorciumi együttműködés, vagyis az, hogy több cég egyetlen projekten dolgozzon vállt vállnak vetve, így próbálja megvalósítani a megrendelő álmát. A fővállalkozó-alvállalkozó felbontásban történő munkavégzés tipikusabb.
Ez talán azért van, mert inkább versenytársként, mintsem potenciális partnerként tekintünk egymásra. Úgy vélem, ebben a tekintetben eljött az ideje a paradigmaváltásnak.
Természetes, hogy mindenki a legjobb ügyfelet, megbízást igyekszik elcsípni. Miért ne tehetnénk meg ezt közösen? Mi, a Konkoly Electro Kft.-nél, igyekszünk együttműködőbben gondolkodni, kicsit kilépni a megszokott komfortzónából. Ha nem így tennénk, már rég megtorpantunk volna a fejlődésben, és nem tartanánk ott, ahol most. Egyetértünk abban Sándor, hogy minden adandó lehetőséget meg kell ragadni, és élni vele (persze csak a potenciális kockázatok mérlegelése után).
Tudnál mondani konkrét példát egy ilyen együttműködésre?
Ondi Tamás: 2019-ben volt egy nagyszabású projekt, ami konzorciumban valósult meg. Talán ti is emlékeztek erre a munkára a Chemplexben, hiszen tőletek vettük a gyártósorhoz a szállító pályákat hajtó nagy teljesítményű hajtóműveket és villanymotorokat.
De kezdjük a legelején: Ellátogattunk az egyik nagy megrendelőnkhöz, ahol bemutattak nekünk egy kisebb gyártósort. Az ottani mérnökök láttak bennünk fantáziát, és javasolták, hogy esetleg próbálkozzunk meg a jóval nagyobb verzióval.
Kifelé menet összefutottunk a francia gyárigazgatóval, aki megkérdezte, minden rendben volt-e. Elmondtuk, hogy a nagy gyártósor az, ami minket igazán érdekelne. Csodálkozva nézett ránk: „Mégis mekkora cég vagytok”?
Közöltük, hogy az éves árbevételünk 3 millió euró körül mozog. A gyárigazgató (teljesen érthető okból) azon aggódott, hogy ehhez a monumentális projekthez még fejlődnünk kellene, és mi lesz, ha probléma merül fel. Mert akkor ugyebár az egész cég „megy a levesbe”. Felvetettük, hogy több cégből álló összefogás formájában, talán konzorciumban oldanánk meg a dolgot. Itt kicsit megrekedt a dolog, éreztük, hogy nem vesz minket teljesen komolyan.Innentől mégis valahogy felgyorsultak az események, és a cégen belül elindult az ötletroham. Több partnerünket, piacról ismert versenytársunkat is megkerestük, akikkel közösen megfogalmaztunk egy korrekt ajánlatot. Ez volt az, ami hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a megrendelővel végre el tudjon indulni egy komoly párbeszéd.
Mesélnél egy kicsit a megvalósításról?
Ondi Tamás: Úgy tagoltuk szét a projektet, hogy az mindenki számára jól kezelhető legyen. A gyártósor elejét az egyik partnerre bíztuk, a legvége pedig a két partner között került kiosztásra. A középső rész a mi szállítási terjedelmünkbe tartozott. Ott voltak olyan berendezések, amiket a megrendelővel megállapodva „off-the-shelf” (meglévő, nem egyedi gyártású) gépekként ő biztosított.
Így tudtuk garantálni az ügyfélnek, hogy a mi koncepciónk képes felvenni a versenyt azzal a gyártósorral, amit a nagy nyugat-francia cég korábban leszállított nekik.
Minden résztvevő egyetemleges felelősséget vállalt azért, hogy a projekt teljesüljön. A szerződést rendes felmondással nem lehetett felbontani. Ez egy olyan fajta kohéziót hozott létre a cégek között, ami túlmutatott egy egyszerű vállalkozási megbízási jogviszonyon.
A megkötött megállapodást akkor is teljesítenie kellett minden partnernek, hogy ha valamelyik tag kiesik a szerepköréből, valamilyen oknál fogva nem tudja a feladatát ellátni. Ez mindenkit arra sarkalt, hogy teljes körű segítséget nyújtson a másiknak. Olyat, ami nem volt magától értetődő, vagy ami nem az adott fél szállítási terjedelmébe tartozott az eredeti felosztás szerint.
Mit tapasztaltatok? Melyek a konzorcium legnagyobb előnyei?
Ondi Tamás: Nagyon szoros kapcsolat alakult ki. Egy projektmérnöki irodát hoztunk létre, amibe mindenki beleadta a fő tervezőmérnökét. Közösen tartottuk a rendszeres egyeztetéseket a vevői, megrendelői oldallal.
Fontos, hogy magasan képzett, tapasztalt szakemberek álljanak össze, és formálódjanak egy nagy egésszé. Itt mindenki saját szakértelme legjavát tette hozzá a projekthez. Az egyik partner a végteszterek területén profi, míg a másiknak a belső technológiák és a robotizálás a fő erőssége. Végül egy olyan „state of the art” gyártósor jött létre, ami – ciklusidőben, megbízhatóságban és minőségben – messze meghaladta az eredeti koncepciót. Ezzel a módszerrel a kapacitásainkat össze tudtuk fűzni és együtt sokkal többre voltunk képesek, mint külön-külön. Az ügyfélnek is Imponált, hogy nem egy cég van, aki 20-30 alkalmazottal rendelkezik, hanem három cég képes együtt akár 100 főt is bevonni.
A közös célok és az összefonódó érdekek garantálták a lehető legmagasabb szintű megvalósítást. Az 1+1+1 eredménye így nem 3 lett, hanem sokkal több!
Tamással közösen arra biztatunk mindenkit, hogy merjetek nagyot álmodni! És ha nagyobb munkára kérnek fel benneteket, mint amit egyedül a cégetekkel elbírtok, akkor jusson eszetekbe, hogy nem csak a klasszikus fővállalkozó-alvállalkozói viszonyban, hanem akár a fenti vázolt konzorciumos viszonyban is lehet sikeresen együttműködni. Ezzel olyan most még izmosabb, most még nem elérhetetlennek tűnő projectek is meg tudnak valósulni. Mi a Chemplex Kft.-nél abszolút nyitottak vagyunk egy konzorcium megvalósítására
Valami még hiányzik?
Hajtás– és keveréstechnikai gépeink jelentik a sikeres gyártás alapját!
Sipos Sándor
Vegyipari technológiák szakértője
Chemplex Kft.
